Úgy hiszem, minden azzal a fekete, műbőr borítású, sárga selyemmel bélelt dobozzal kezdődött. Gyakran vettem elő, akár engedély nélkül is. Mindig úgy tekintettem rá, mint egy kincsesládára.

Tulajdonképpen az is volt. Telis-tele fényképpel. Legfőképpen fekete-fehérrel, fehér kerettel, némelyik cakkosra vágott széllel. Volt olyan, ami – korából adódóan –, már töredezett volt és emiatt hiányos is néhol. Zsigerből jött a képek tisztelete, tudtam (vagy akkor még talán csak éreztem), hogy megismételhetetlen pillanatokat őriznek. Nem tudom eldönteni még ma sem, hogy melyeket kedveltem jobban: azokat, amiken ismerős volt szinte minden arc, vagy azokat, amiken számomra ismeretlenek szerepeltek.

Újra meg újra átlapoztam az egész csomagot, mindannyiszor ugyanazzal a boldogsággal legbelül. Nehezen tudom megfogalmazni, hogy miért, hogy mitől volt számomra ez olyan különleges tevékenység… az ismerős arcokat azért szerettem vizslatni a képen, mert egészen egyszerűen örömmel töltött el, hogy felismerem őket annak ellenére, hogy a fotó jóval a születésem előtt készült róluk. Ha olyan kép akadt a kezembe, amin azok szerepeltek, akiket személyesen nem is ismertem, az meg éppen attól volt kedves, mert Anyukám elmeséléseiből tulajdonképpen mindenkit el tudtam helyezni egy helyre az életü(n)k történetében. Szerettem hosszan vizsgálni: hogy milyen frizurát és ruhát viseltek; szerettem arról fantáziálgatni, hogy mi lehet velük azóta, vajon hogy érezték magukat a kép készítésekor? Ma sincs ez másképpen: minden elém kerülő fotón szeretek és képes vagyok elgondolkodni ugyanígy.

Később is értek hatások (ma már ennek tudom be ezeket a szituációkat, találkozásokat), amik a fényképészet felé terelték a figyelmemet. Sajnos csak meglehetősen sokára (de remélhetőleg nem túl későn) állt össze a teljes kép bennem: kezdenem kell ezzel valamit.

A legfőbb motivációm, hogy olyan pillanatokat lássunk viszont a képeken, amik melegséggel, vidámsággal töltenek el, ha felidézzük azokat.

Böszörményi Edina vagyok, fotós. Oszd meg velem a Te fontos, meghitt, egyszeri pillanatodat.

Várlak szeretettel!